Csak kollektív szerződésben rögzíthető a 250 óránál több túlóra, de a tárgyalás folytatódik!

Ha változik is a Munka törvénykönyvében maximum egy évben meghatározott munkaidőkeret vagy a jelenlegi 250 órához képest emelkedik a munkaadók által elrendelhető túlórák száma, akkor a részleteket minden esetben kollektív szerződésben kell rögzíteni, ebben egyeztek meg a szakszervezetek Kósa Lajos fideszes országgyűlési képviselővel a Parlamentben folytatott tárgyalásokon szerdán. A részletekről nem tudtak megállapodni, ezért az egyeztetések hétfőn folytatódnak – tájékoztatott az MTI szerdán délután, nem sokkal 3 óra után.



A parlamentnek Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos fideszes országgyűlési képviselők nyújtották be azt a törvénymódosító indítványt, amelynek az elfogadását követően három évre emelkedne a munkaidőkeret elszámolása, és a munkáltatóknak 3 éven belül kellene elszámolniuk a dolgozóknak járó túlmunkák díjával és a szabadnapokkal, illetve 250 óráról 400 órára emelkedne az egy évben elrendelhető rendkívüli munkaidő maximális mértéke.
Doszpolyné Mészáros Melinda, a Liga Szakszervezetek elnöke a tárgyalást követően az MTI-nek elmondta, a három éves munkaidőkeretet továbbra is eltúlzottnak és kezelhetetlennek tartják és felhívták a javaslatot beterjesztő országgyűlési képviselők és a kormányoldalt képviselő Bodó Sándor, a Pénzügyminisztérium foglalkoztatáspolitikáért és vállalati kapcsolatokért felelős államtitkárának a figyelmét, hogy a cégek nagy része most sem használja ki sem a rendelkezésükre álló maximális munkaidőkeretet, sem a túlmunkát. A hétfői tárgyalásig a felek átnézik az uniós irányelvet és megvizsgálják a környező országok gyakorlatát is, ezek alapján folytatódnak tovább az egyeztetések.  Ugyanakkor megjegyezte, előrelépésnek tekinthető viszont, hogy a javaslatot beterjesztő képviselő megígérte, az átlaghoz képest nagyobb megterhelésnek kitett munkarendben – idény jellegű, több műszakos és a megszakítás nélkül – foglalkoztatottak pihenőidejét duplájára emelik.

A Liga elnöke szerint Kósa Lajos megértette az érveiket, ezért a szakszervezeti vezető lát arra esélyt, hogy hétfőn már nem azzal a javaslattal találkoznak majd, amely szerdán került az Országgyűlés elé. Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSzSz) elnöke az MTI-nek arról számolt be, hogy a szakszervezet a 400 óra túlmunkát továbbra is aránytalanul magasnak tartja, ugyanakkor megjegyezte, hogy hajlandóak elmozdulni a jelenlegi szabályoktól. A Munka törvénykönyvének szabályai szerint egy dolgozót a munkaadó éves szinten maximum 250 óra túlmunkára, kollektív szerződésnél 300 óra túlmunkára kötelezheti, azaz a szakszervezet hajlandó elfogadni, hogy éves szinten akár 300 óránál is több túlmunkára legyen a dolgozó kötelezve, de a 400 óra túlmunkát nem akarják elfogadni.
A szakszervezeti vezető kiemelte, csak akkor lesznek elégedettek a hétfői tárgyaláson, ha addigra a javaslatot benyújtó fideszes országgyűlési képviselők visszalépnek eredeti tervüktől és nem három évre akarják emelni a maximális munkaidőkeretet. A MaSzSz számára ez a tárgyalások sarkallatos pontja, számukra a 3 éves munkaidőkeret elfogadhatatlan – mondta Kordás László.


Lapunk birtokába jutott a LIGA Szakszervezetek, Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Munkástanácsok Országos Szövetsége által kiadott közleménynek is, melyet alább, változtatás nélkül közlünk.

Részleges eredmények a Kósa Lajossal és a Pénzügyminisztériummal folytatott egyeztetésen

A mai napon a versenyszféra három országos szakszervezeti konföderációja (Liga Szakszervezetek, Magyar Szakszervezeti Szövetség, Munkástanácsok Országos Szövetsége) egyeztetett a napvilágra került, T/3628 számon jegyzett, Munkaidő-szervezéssel és a munkaerőkölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról” címet viselő törvényjavaslat (továbbiakban: Javaslat) egyik benyújtójával, Kósa Lajossal és a Pénzügyminisztérium képviselőivel.

A tárgyaláson a szakszervezetek részleges eredményeket értek el, így:

  1. A Javaslat egyik legélesebben kritizált változása, mely kollektív szerződés nélkül, a munkáltató egyoldalú rendelkezése alapján lehetővé teszi éves szinten 400 óra rendkívüli munkavégzés elrendelését, változtatásra kerülhet, így maradna az a hatályos szabály, hogy a munkáltató által egyoldalúan elrendelhető rendkívüli munkavégzés maximum 250 óra, és kizárólag kollektív szerződésben lehet megállapodni éves óraszámának emeléséről (jelenleg ez 300 óra maximumot tesz lehetővé). Ez kifejezetten fontos eredmény, így remélhetőleg ezen túl is a 250 órás mértéknél magasabb óraszám csak kollektív szerződésben rögzíthető. A beterjesztő nem vetette el annak mérlegelését, hogy (amennyiben nem engedne az immár kizárólag csak kollektív szerződéssel lehetséges „tágításából), ennek maximuma 350 óra legyen, magyarán a 400 órára még kollektív szerződésben se legyen lehetőség.
  2. A Javaslat másik – szakszervezetek által élesen kritizált – pontja, a hároméves munkaidőkeret, azon túl, hogy akár az egészséget is veszélyeztető módon szélsőségessé teheti a munkaidő felhasználását, a szakszervezetek határozott álláspontja szerint az uniós joggal sincs összhangban. A Javaslat készítői álláspontunk szerint téves logikával abból indultak ki, hogy az uniós irányelv két maximumszabályának [mely szerint a heti munkaidő maximuma (a túlórát is ideértve) 48 óra; és – bizonyos további feltételek fennállása esetén – kollektív szerződéssel ez a heti 48 órányi munkaidő egy éves munkaidőkerettel hasznosítható] úgy is meg lehet felelni, hogy a napi nyolc (némi egyszerűsítéssel heti 40) órás rendes munkaidő hároméves munkaidőkeretben osztható be. Ennek kapcsán legnagyobb problémaként a túlmunka díjazásának több évre való elhúzásának lehetőségét említjük, melyet – leegyszerűsítve – elég lenne háromévente elszámolni. Erről a felek még további egyeztetéseket folytatnak le a nemzetközi szabályozás és gyakorlat alapul vételével. A szakszervezetek mindezek mellett továbbra is tartják azon véleményüket, hogy a kollektív szerződés által megállapítható maximális munkaidőkeret jelenlegi feltételrendszere („technikai vagy munkaszervezési okok”) jelenleg is számos értelmezési nehézséget vet fel a gyakorlatban, kontúrjai bizonytalanok és a jogbiztonságot aligha szolgálja ebben a formában. Ezen a Javaslat által bevezetni szándékozott új feltételrendszer („objektív vagy műszaki vagy munkaszervezési ok”) sem javít; ez a szabály hasonlóan bizonytalan tartalmú, túl tág és visszaélésekre teremthet alapot. A szakszervezetek a közvélemény hiteles tájékoztatása miatt ismételten kihangsúlyozzák: a munkaidőkeret bővítése kizárólag ott történhet meg, ahol létezik kollektív szerződés és ebben a szakszervezet megállapodik a munkáltatóval! Megfontolását kérték – ezen szempontot is erősítve – a szakszervezetek annak, hogy az üzemi megállapodás, amely az Mt. alapján szabályozhatja a munkaviszonyból származó vagy az ezzel kapcsolatos jogot vagy kötelezettséget, azaz „átveszi” a kollektív szerződés szerepét, amennyiben nincs a munkáltatónál kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezet, ne legyen jogosult megállapodni sem a munkaidőkeret hosszában, sem a rendkívüli munkavégzés emelésében.
  3. Eredményként említjük a jelenleg alkalmazható legszélsőségesebb munkaidő-beosztási szabálynak a tervezett módosítását. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Ez alól kvázi „kivétel”, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani.Ezt a mértéket a szakszervezetek legalább a duplájára kérték emelni, magyarán minimum két heti pihenőnapot legyen köteles beosztani a munkáltató; ezt a beterjesztő is támogatásáról biztosította.
  4. A módosítással bekerülne egy új mondat is a jogszabályba, miszerint a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló kérésére vagy hozzájárulásával is módosíthatja. A munkaviszony egyensúlyhiányos, aszimmetrikus szerkezete miatt a „hozzájárulásával” feltételt a szakszervezetek aggályosnak tartják, mely súlyos visszaélésekre vezethet. Javasolták ezért e fordulatot elsősorban törölni, vagy másodsorban, ha a jogalkotó feltétlenül ragaszkodik a szabályhoz, akkor minimum írásos hozzájáruláshoz kötni, rögzítve, hogy a munkavállalót e körben semmilyen hátrány nem érheti. A benyújtó jelezte, hogy érti a felvetést és javasolja a szöveg egyértelműsítését, hogy az ne teremthessen alapot visszaélésekre.
  5. Végezetül megjegyezzük, hogy a szakszervezetek által tett egyes pontosítások is akceptálásra kerültek, melyek azonban inkább a jogalkalmazást segítik elő, érdemi változással nem járnak.

Budapest, 2018. november 28.

LIGA Szakszervezetek
Magyar Szakszervezeti Szövetség
Munkástanácsok Országos Szövetsége

null

null

Fotó: rawpixel on Unsplash

RelatedPost

Mondja el véleményét!